Fontos tudatosítanunk, hogyan reagálunk az életre!

Interjú az öngyógyításról

 

Tényleg minden betegségnek lelki oka van? Mi a helyzet a vírusokkal? Mit jelent az egészségtudatos hozzáállás? Az alábbi beszélgetésben ezekről lesz szó, ráadásul egy konkrét, személyes példát is elmesélek, hogyan tapasztaltam legutóbb az öngyógyítás erejét.

K:       Beszélgetésünk témája a megbetegedéseink lelki oka. Miért tartod fontosnak hangsúlyozni, hogy ha problémánk van az egészségünkkel, az ok felől közelítsünk hozzá?

Io:      Szeretném, ha a betegségekkel kapcsolatban általánosan elfogadott áldozatszerepbe ragadt szemléletet az egészségtudat váltaná fel a felelős, önrendelkezésükkel élni akaró emberekben.

K:       Mit értesz egészségtudaton?

Io:      Nemrégiben volt egy beszélgetésem egy harmincas évei közepén járó férfival, akitől olyan eleve elrendeléssel hangzottak el a „nincs mit tenni”, a „naná, hogy én is elkaptam”, „majd az orvos felír pár gyógyszert rá” és hasonló kijelentések, hogy ki kellett zökkentenem a betegségtudattal terhelt panaszáradatát. Amivel nyilván igazolni próbálta áldozatszerepét, miszerint ő nem tehet a vele történtekről és nem is tud semmit sem csinálni az egészségéért, csak az orvosok és a gyógyszerek. 

K:       Te hogyan látod? Nem így van? Mi a helyzet például a vírusokkal, azt nem csak úgy elkapjuk?

Io:      Persze, hogy nem! A valódi kiváltó ok nem a tünetek szintjén keresendő, tehát nem a testi adottságokban, a génekben és a környezeti hatásokban, hanem a lélekben vagy helyesebben a pszichében, mely a mentális, érzelmi és ösztöni megéléseinket foglalja magában. Biztosan te is kerültél már olyan helyzetbe vagy hallottál olyasmiről, hogy valaki ugyanolyan környezeti behatások mellett immunis volt egy fertőzésre, míg másokat lebetegített. Génjeink, fizikai állapotunk már egy másodlagos tényező, így a különböző külső behatásokra – mint mondjuk a vírusokra való érzékenységünk. Mindezek a mi belső állapotunkat tükrözik.

K:       Szóval, ahogy bent, úgy kint?

Io:      Pontosan! Ezt már pár ezer évvel korábban kinyilatkoztatta Hermész is, akinek bölcsessége, a gyógyítás átfogó ismeretére is kiterjedt. Csak hát, azóta az orvos és gyógyszeripar ezt felülírta a saját érdekei mentén.

K:       Tehát Te a lélek felől javaslod a betegség megközelítését?

Io:      Egyértelműen! Persze a lelki ok feltárásakor foglakozunk a fizikai tünetekkel is, lévén jellegükből adódóan tökéletesen rámutatnak a belső folyamatainkra, de ezt követően a betegség valódi lelki okán, a problémás hozzáálláson a fókusz.

K:       Ezek szerint a saját hozzáállásunkban kell keresnünk a lelki okot? Azért betegedünk meg, mert problémásan állunk dolgokhoz?

Io:      Saját magunkhoz! A bennünk maradt feszültségek, elfojtások, elakadások mind olyan minőségek, amik az önmagunkkal való elégedetlenségről – a félelmekről, a bizonytalanságról, a sértettségről szólnak.

K:       A stressz is ilyen oknak számít?

Io:      A stressz egy nagyon általánosan kezelt, sok mindent magába foglaló tünet. De ennél a problémát mutató jelnél mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy megtaláljuk és nevén nevezhessük a valódi lelki okot. A tényleges kiváltó mintát, ami miatt nem csak lelkileg, de testileg is legyengültünk és megakadás, betegség alakult ki. Szóval a stressz már egy tünet, amit egy problémásan megélt hozzáállásunk gombnyomásszerű reakciója hozott létre egy számunkra rossz helyzet hatására.   

K:       Mit értesz ez alatt a gombnyomáson?

Io:      Fontos az öngyógyításkor felismerni a minket valamilyen reagálásra késztető külső-belső impulzusokat és főként a rájuk adott reakciónkat. Mint például ha harag gyullad bennünk egy felbosszantó személy vagy valamely történés kapcsán, ha félelmet táplálunk valamilyen helyzettel kapcsolatban, esetleg szomorúság, csalódottság lett rajtunk úrrá, mert nem ismertek el, nem fogadtak el úgy, ahogyan mi szerettük volna és a többi – a végtelenségig sorolhatnánk ezeket a gombokat. Nos, ezek akkor is csak olyan gombnyomásszerű impulzusok, amik kiváltanak belőlünk egy bizonyos válaszreakciót, egy adott látás- és reagálásmódot.

K:       Egyfajta pavlovi reflexként?

Io:      Így van! Csak éppen itt nem a nyáltermelés beindulásáról, hanem a különböző lelki megélések kiváltódásáról van szó. Az aranyos háziállatunk hozzánk bujása, egy kedves ajándék egy szívmelengető gesztus valamely szerettünktől pozitív lelki megéléseket és persze testi reflexiókat váltanak ki, míg a negatív lelki megélések szükségszerűen negatív fizikai reakciókat eredményeznek.

K:       Ezek szerint egy-egy ilyen rossz megélés megbetegíthet minket?   

Io:      Lehetséges, de nem jellemző, hogy egy egyszeri negatív megélés megbetegítsen. Két fő meghatározója van ennek: az egyik, hogy mennyi időn keresztül lettek ezek a megélések táplálva – gondolok itt a rendszeres vagy huzamosabb időn keresztüli hatásokra és a fel nem dolgozott, elfojtott lelki megtapasztalásokra. A másik pedig, hogy milyen lelki mélységű nyomot hagytak bennünk. Például ha csak felszínes kapcsolódás során ér egy negatív élmény, az könnyebben feldolgozható, mint amikor egy hozzánk közelálló miatt váltódik ki mondjuk valamilyen trauma bennünk.  

K:       Tudnál konkrét példát mondani egy betegség lelki okára?

Io:      Általánosságban semmiképp sem! Erre a célra vannak asztrológiai, természetgyógyász, ilyen-olyan medicinás beazonosítások. Használtam anno a praxisom során több félét is, de azt tapasztaltam, hogy veszélyes csupán ezekre építeni. Az általánosítások félrevezetők lehetnek és elveszik az önálló megfigyelést a gyógyulni vágyótól, plusz ugyanúgy fenntartják a másoknak való alárendelődést. No, de hogy a kérdésedre válaszoljak, mások eseteit most nem hoznám fel, viszont nemrég volt egy gyomorhurutos tünetem, amit példának elmesélhetek.

K:       Légy kedves!

Io:      Gyomorégést, erős puffadást és a hasnyálmirigy begyulladását érzékeltem. Vegetáriánus vagyok és odafigyelek az étkezéseimre, de a tüneteket megelőző napokban erősen fűszeres és jobban megterhelő ételeket fogyasztottam. A tüneteim ezen ételek elfogyasztása után is napokkal fenn álltak, sőt továbberősödtek, ezért rögtön ráfigyeltem a mögöttük lévő lelki háttérre. Ezekben a napokban elég feszült voltam és sokkal hamarabb kijöttem a sodromból, amit főleg autista gyermekem gombnyomogatásainak köszönhettem. Ez azonban nem a lelki ok volt, hanem már egy következménye a problémát okozó hozzáállásomnak!

Szóval a problémát okozó valódi látás és- reagálásmódom az volt, hogy gyerekkoromtól fogva túl impulzívan, ellenem irányuló támadásként kezeltem, ha valaki – a megbeszéltek ellenére – nem akart velem együttműködni, illetve úgy együttműködni, ahogyan azt szerettem volna. Csalódásként megélve ilyenkor kitört belőlem az elégedetlenség, amit most nem tudtam kezelni, megemészteni és feldolgozni. Sikertelennek, tehetetlennek éreztem magam és ez megoldatlan problémaként irritálta az önképem. Csalódtam magamban, mint rátermett, mindent megoldani és megfelelően kezelni tudó Apa.

Felismerve ezt a régi mintámat nagy megkönnyebbülés volt utána elfogadnom, megbocsátanom és elengednem, hogy aztán e destruktív hozzáállásomat új, egészségtudatos minőségbe emeljem. Átéltem mindezt cirka egy óra alatt és a fájó, zavaró tüneteket mintha villámcsapásra elvágták volna. Ilyet még egy erős, gyors fájdalomcsillapító sem produkál.

Örültem nagyon és vagy három napig semmit nem is éreztem, amikor aztán megint benyomta kisfiam a régi gombot, én pedig megszokásszerűen reagáltam a korábbi, megbetegítő minta szerint. Jól felhúztam magam, ami után persze a fizikai tünetek is kiújultak. Aztán jött az új mintámmal való felülírás, az egészségtudatos önképem szerint kifejeződve. Elégedett megélések jöttek és a tünetek megint kardcsapásszerűen eltűntek. Azóta már tudatosan odafigyelek ezekre a fiam féle auti gombnyomásokra és meghatározóan egészségtudatosan reagálok. Gyomor, hasnyálmirigy, emésztés nagy pipa, gyermekemmel való elégedett együttműködés nagy pipa! 🙂

K:       Fantasztikus! Mit gondolsz, minden betegség esetében tud ez, az általad kidolgozott öngyógyítás működni?

Io:      Ha a gyógyulni akaró ember mer változni és valóban változtat is a hozzáállásán, akkor igen! Nincs olyan belső változás, amit ne másolna le a testünk!  

K:       Mivel bátorítanád azokat, akik tartanak attól, nincs elég erejük a változtatáshoz?

Io:      Azzal, hogy sikerülni fog, mert természetszerűen képes vagy változni és így meggyógyulni is! Ez egy szemléletváltás, ami a magaddal való elégedettségre épül. A kezdeti felismerés után a felszabadító lépések, majd az azt követő új, egészségtudatos önképed megalkotása tiszta élvezet és fantasztikus új perspektívákat nyitó örömteli önkifejezés. Az öngyógyítással önmagunk legelégedettebb – legegészségesebb minőségeit fejezzük ki testben és lélekben. 🙂   

K:       Köszönöm!        

Io:      Nagyon szívesen!

 

Ha szeretnéd Te is megtudni a problémád valódi lelki okát és változnál annak felszabadításáért – vegyél részt a 10 napos online kurzuson!   

Tovább a kurzushoz!

%d blogger ezt szereti:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close